Az önszeretet és az önismeret a kulcs az örömteli és erőteljes élethez. Ha szeretem és elfogadom magam, nem lesz bennem görcs a másoknak való megfeleléstől. A görcs merevvé tesz, folyamatos kontroll alá akarom magam tenni. Az önszeretet, és nem az önimádat, rugalmassá tesz, felszabadulttá. Merek lépni, újítani és hibázni. Az önismeret segít abban, hogy megerősítsem a lelki ellenálló képességemet, hogy kiépítsem a határaimat, hogy megismerjem, felfedezzem magamban a képességeimet. Segít abban, hogy bátran haladjak a saját vágyaim és céljaim felé.
Ez egy út, talán egy egész élet útja. De vannak állomások, fontosak és kevésbé fontosak, és vannak, amelyek örökre bevésődnek az emlékezetünkbe és a szívünkbe. Megpihenünk a megállóhelyeken, majd megyünk tovább.
Bené Brown Bátraké a boldogság című könyvében a sebezhetőség erejéről ír, Dr. Marshall Rosenberg A szavak ablakok vagy falak című könyvében gyakorlati útmutatóként írja le, hogyan halljuk meg jobban önmagunkat és mélyebb igényeinket.
Összegyűjtöttem azokat a képességeket, amelyek fontos szerepet játszanak életünkben, annak minőségében.
Bátorság
A bátorság, másképp kurázsi szó sokatmondó. A kurázsi szó alapja a „cor” tőből ered, ami szívet jelent, és akinek van kurázsija, az a szívére hallgat. A bátorság nem félelemnélküliséget jelent. Van egy ösztönös és egészséges félelem, amely fenntartja éberségünket a bajokkal szemben és, mint egy védőgát szolgál minket. Ezen felüli félelem az, amely visszatart bennünket a személyes fejlődésünktől, és ártalmas.
Aki képes a szív hangját meghallani, az hagyatkozik a megérzéseire, intuícióira, és egy belső bizonyossággal rendelkezik. Van aki inkább biztonságra törekszik azzal, hogy mindent próbál kiszámítani előre logikai elemzéssel, figyelmen kívül hagyva a szíve hangját. Ez az úgynevezett „ha……akkor….” játszma, amikor a sok elemzéssel lebénítjuk magunkat. Ez a saját magunk bebörtönzésének az útja. Ez, amikor az elme teljesen átveszi a hatalmat a szív felett. Az igazi bátorság az, amikor a szív hangja irányít és az elme szolgálja azt, mint kivitelező. Ezáltal megerősödünk és életerővel teltekké válunk.
Elfogadni az ismeretlen kihívását minden félelem ellenére – ez a bátorság. Bízni abban, hogy történjen bármi, a kihívások elfogadásával megtaláljuk a megfelelő választ. Anélkül, hogy előre vetítenénk rémisztő kimeneteleket. Ez egyben jelenti azt is, hogy a komfort zónánkat átlépjük és teszünk olyant is, amit eddig nem.
A bátorság ajtót nyit új élményekre, változásra és megértésre.
Te mennyire hallod meg a szíved hangját? Vagy talán mindent szeretsz előre kiszámítani és ellenőrzésed alatt tartani? Van-e bátorságod nem tökéletesnek lenni és önmagadat láttatni? Belevágni az ismeretlenbe, bízva, hogy sikerülni fog? Szembenéztél-e már a félelmeiddel? Vagy aggódsz és félsz, hogy nem vagy elég jó, nem vagy elég szép vagy nem eléggé felkészült? Talán félsz, hogy nem tudsz új helyzeteket kezelni?
Együttérzés
Az együttérzés által észrevesszük mások fájdalmát. Érzelmileg megérint minket mások nehézsége. Az együttérzés azt is jelenti, hogy megértéssel és jóindulattal (inkább mintsem merő szánalomból) fordulunk mások felé, amikor azok elbuknak és hibáznak, inkább minthogy szigorúan ítéletet mondanánk felettük. Ez azt jelenti, felismerjük, hogy az elbukás, kudarc, szenvedés és a tökéletlenség része a közös emberi tapasztalatunknak.
Együttérzéssel csak azután tudunk mások felé fordulni, ha először önmagunk felé meg tudtuk ezt tenni.
Te mit teszel, amikor nem úgy sikerülnek a dolgaid, ahogy szeretnéd, vagy nem tetszik valami önmagadon? Megértéssel, törődéssel és jóindulattal fordulsz önmaga felé? Vagy nem veszel tudomást a fájdalmadról és elkezded önmagadat hibáztatni és kritizálni, gondolván, hogy jobban és tökéletesebben kellet volna csinálnod vagy kinézned?
Hitelesség
A hitelességgel az emberek nem görcsölnek azon, hogy kiknek kellene lenniük, hogy azok lehessenek akik valójában. Jelmez és maszk nélkül. A jelmez vagy szerep, amivel az emberek sokszor azonosítják magukat, legtöbbször egy gondolkodási, hit illetve cselekvési mintából fejlődött ki. Ez a túlélést szolgálta a felnevelkedésük során. A hiteles mivoltunk ott van ez a szerep alatt, amihez hozzáférhetünk.
Minden ember egyedi és utánozhatatlan. Mindenkinek vannak olyan egyedi erősségei és tulajdonságai, amelyek megkülönböztetik másoktól. Azok az emberek, akik ezt felismerik és fejlesztik megtalálják azt az életmódot és munkát, amiben örömüket lelik.
A hitelesség nem tökéletesség, az a kapcsolódás a legbenső erőnkhöz. Ez az a jó érzés ami miatt én én vagyok. Ha hitelesek vagyunk abban, amit csinálunk az nem is tűnik munkának. Ez az amit fizetés nélkül is tennénk, ha megengedhetnénk magunknak. Könnyedén végezzük el, mások elismerően és támogatóan válaszolnak erre, és az ajtók szinte maguktól kinyílnak minden erőfeszítés nélkül. Amikor hitelesek vagyunk, az beindítja, felszínre hozza ötleteinket, kreativitásunkat.
A hiteles ember őszinte és nem utánoz másokat. Felismeri saját szükségleteit és vállalja azok teljesítéséért a felelősséget, anélkül, hogy azt másoktól várná el. Amikor kifejezi gondolatait a saját értékrendje alapján teszi azt, úgy hogy tiszteletben tartja mások értékrendjét is.
Te mennyire vagy hiteles? Azt mutatod-e önmagából aki vagy valójában, vagy inkább egy mesterséges, kreált személyiséget mutatsz fel, hogy megfelelj az elvárásoknak? Mennyire ismered saját legbenső szükségleteidet, erősségeidet és tulajdonságaidat?
Sebezhetőség felvállalása
A sebezhetőségünk felvállalása adja meg a lehetőséget az örömteli életre.
A sebezhetőség áll egyrészt a félelem, szégyenérzet mögött, de egyben a sebezhetőség az öröm, kreativitás és szeretet megélésének megszületési helye is.
Vannak emberek akik elnyomják, elzsibbasztják, és vannak akik felvállalják a sebezhetőségüket.
Azok az emberek akik ezt felvállalják, úgy vélik a sebezhetőség széppé teszi őket. Nem úgy beszélnek a sebezhetőségről, mint egy kényelmes, sem mint egy gyötrő dologról. Hanem mint egy szükséges dologról. Jelentve azt, hogy szeretettel és elfogadással fordulnak önmaguk felé, hogy hajlandóak olyat csinálni, amire nincs garancia, amit nem tudnak teljes mértékben kontrollálni.
A félelem a szétválasztás, szeparáltság megélését adja. Az, hogy valami amit mások tudnak vagy látnak rajtam nem tesz engem méltóvá a kapcsolatra vagy kapcsolódásra. Egy fajta szégyen érzet, amikor azt érezzük, hogy nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég szerethetőek. Ilyenkor a sebezhetőségünket, mint gyötrelmet éljük meg.
Mi történik, amikor elnyomásra kerül a sebezhetőség?
A probléma az, hogy nem tudjuk szelektíven elzsibbasztani az érzelmeinket. Nem tudjuk azt megtenni, hogy a kellemetlen dolgokat szándékosan ne érezzük, mint a bánatot, szégyent, félelmet, csalódást. Ha elnyomjuk a nehéz érzéseket, azzal elnyomjuk az örömet, hálát, boldogság érzetét is, elnyomunk minden érzést. Ilyenkor keressük a célunkat, az értelmét a dolgoknak. Sebezhetőek vagyunk. Elmegyünk és iszunk egy pár pohárral, vagy majszoljuk az édességet. És ez átalakulhat ismétlődő ciklussá. Ami fontos, hogy megértsük hogyan és miért nyomjuk el az érzéseinket. Ez nem csak függőségekben jelentkezhet. A másik stratégia amit szoktunk alkalmazni, hogy minden bizonytalant biztosra alakítunk. Ítéleteket mondunk. Másokat okolunk. A vádaskodás az egyik módja a fájdalom és a diszkomfort érzés megélésének elhárítására.
Az érzelmek megélése az út az örömteli élet felé. Amikor hagyjuk magunkat láttatni, mélyen láttatni. Sebezhetően láttatni. Szeretni, garancia nélkül is. A hálát és az örömet gyakorolni még akkor is amikor megkérdezzük magunktól, hogy szerethetek-e ennyire, le tudom-e győzni a félelmemet. Ahelyett, hogy szörnyű végkimeneteleket vetítenénk előre, érezzük át a hálát, mert a sebezhetőség átélése azt jelenti, hogy igazán élünk, életben vagyunk. És ami még nagyon lényeges, hogy érezzük azt, hogy „elég vagyok”. Mert ez felszabadít minket és ezáltal elfogadóak és megértőek leszünk önmagunkkal mint másokkal is.
Te meg tudod élni az érzelmeidet, vagy inkább elnyomod azokat? Tudsz-e megértéssel fordulni önmagad felé és ki tudod-e mondani önmagadnak, hogy „én így is elég vagyok és szerethető vagyok”? Fel tudod-e ismerni milyen teljesületlen szükségletek miatt vannak benned kellemetlen és nehéz érzések? Vagy inkább ítéleteket mondasz és másokat hibáztatsz a megélt élményeidért?
Nevetés képessége
A nevetés a lélek tánca, tartja egy keleti bölcsesség. A szívből jövő nevetéssel boldogság hormonok szabadulnak fel a testünkben. Egy gyermek naponta közel háromszázszor nevet fel, míg egy felnőtt átlagban hússzor. Ahhoz, hogy felnőttként újra örömtelien nevessünk, el kell távolítanunk több réteg tilalmat, beprogramozott szellemi úttorlaszt, melyeket az ego, a család és a társadalom hoztak létre.
Te hányszor nevetsz fel naponta? Tudsz-e felszabadultan nevetni, vagy tartasz attól, hogy ez nem helyénvaló és gyerekes viselkedés?
Hol tartasz ezen készségek terén, és hová szeretnél eljutni? Szeretnél-e valamin változtatni?
Egy kiválasztott céllal kezd el és haladj előre, mert a kezdeti sikerekre lehet építeni. Emlékezz, minden út egy lépéssel kezdődik. Mi az az első cél, amit be tudsz emelni a komfort zónádba, amiről elhiszed, hogy meg is tudod tenni? Bármilyen kicsi is legyen az a cél, vágj bele. Mert az adja a kezdő lépést. Meglátod.
Ha szükséged van támogatásra, rengeted módszer áll rendelkezésedre, amelyből szabadon válogathatsz. Ha szeretnéd kipróbálni mit nyújthat számodra az életvezetési tanácsadás, regisztrálj a félórás, ingyenes konzultációra a weboldalamon!